Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2016.09.21

"I"

 IBOLYA

 

Az illatos ibolya (Viola odorata), népies nevén: lila ibolya, violetta, vénuszvirág vagy bájos ibolya az ibolyafélék (Violaceae) családjának Viola nemzetségébe tartozó évelő növény, Európában és Ázsiában őshonos, de Észak-Amerikában is elterjedt.

Jellemzők

Illatos, fehér, vagy lila virágai tavasz közepéig nyílnak.

Felhasználása

Kandírozhatjuk, sütemények, pudingok, jégkrémek, saláták díszítésére, illatosításra használhatjuk.

Virágából az egyik legdrágább illóolajat vonják ki.

Gyógyhatása

A leveleit, virágait, ritkábban gyökereit is felhasználják. Nyálkaoldó hatásánál fogva köptetőként, légzőszervi megbetegedésekben nyújt segítséget. A virág nyálkaoldó, idegnyugtató, vérnyomáscsökkentő hatású. A levéldrogot nyálkaoldásra, izzasztásra, vértisztításra használják. Enyhíti a köhögést, asztmát, szájüregi gyulladásokat és a hörghurutot. A gyökeréből enyhe hashajtó hatású szirupot készítenek.

Mérsékelten használandó, mert a benne lévő szaponin rosszullétet, hányást is okozhat.

 

 

IGLICE

 

A tövises iglice (Ononis spinosa vagy Ononis vulgaris) a pillangósvirágúak családjába tartozó növényfaj. Európa legelőin, nedves rétjein honos.

Jellemzése

Lágy szárú, alján fásodó, szőrös szárú, 80 cm magas, tövises növény. Alsó levelei 3 levélkéből állnak, fogazottak, a felső levelei egyszerűek. Rózsaszín, ritkábban fehér pillangós virágai a levélhónaljakban rendszerint egyesével ülnek. Ovális, selymes szőrű hüvelytermése 1-3 kerek magot tartalmaz.

Felhasználása

A tövises iglice gyökeréből előállított kivonatok vízhajtó hatásúak, de nem emelik meg a vizelet elektrolitszintjét: belsőleg vizelet-visszatartás, vesegyulladás és hólyaghurut kezelésére, valamint a kőképződés, elsősorban a vesekő megelőzésére ajánlott. A népi gyógyászatban reuma és köszvény elleni gyulladásgátló szereket is készítenek belőle; ez utóbbi esetekben más gyógynövényekkel – így az illatos rutával, a nyírfával és a közönséges borókával – együtt használják. A homeopátia vízkór ellen hasznosítja.

Mai ismereteink szerint a tövises iglice előírt adagokban nem okoz káros mellékhatásokat. Szív- vagy veseelégtelenség okozta vizenyő esetén azonban ellenjavallt.

Gyógyhatása

A tövises iglice vízhajtó hatása, amely elősegíti a klór és a nátrium kiválasztását, illóolajának, flavonszármazékainak és az alfa-onocerinnek köszönhető. Gyulladásgátló tulajdonságát a medikarpin jelenlétének tulajdonítják.

 
 
 

ILLATOS TURBOLYA

 

A zamatos/illatos turbolya (Anthriscus cerefolium) a turbolya (Anthriscus) nemzetség Magyarországon leggyakoribb faja. Termesztik is.

Jellemzése

Az ánizsra emlékeztető szagú, édeskés ízű, egynyári növényt már a rómaiak is használták. Levele a petrezselyem zöldjéhez hasonlít, ernyős virágzata kis fehér virágokból áll. A levelek szárnyasan összetettek. A levélhüvely éle szőrös. A virágzat összetett ernyő. Gallérlevél nincs, csak gallérkalevelek. A termés éretten nem bordás. A szirom fehér. Gyors növekedésű növény, leveleit már vetés után 4–5 héttel vághatjuk.

Felhasználása

A francia konyha kedvelt fűszere, zöldség- és csontleves, baromfiételek, mártások ízesítője. Kiváló még sült húsok, főleg báránysültek, tojásételek fűszerezésére is. Mindenféle gomba, gombás ételek és gombás mártások elengedhetetlen fűszere. Kora tavasszal megjelenő zsenge hajtásaiból salátát is készítenek, később a levelek már keserűvé és rágóssá válnak. Íze erősen eltér a petrezselyemétől, mivel gyenge, zamatos levelei édeskések és ánizsillatúak – ezért édespetrezselyemnek is nevezik. A francia konyha által használt „fines herbes”, azaz finom fűszernövények egyike.

Illóolaj tartalma 0,3%: főként entragolt, apiin-glikozidot, keserűanyagot tartalmaz.

Gyógyhatása

Gyomorerősítő és vértisztító hatású. Teája vese-, hólyag-, légző- és emésztőszervi megbetegedések ellen használatos. Zsenge hajtásai salátaként fogyaszthatók. Az összetört növényt véraláfutások, zúzódás eloszlatására, a sebre kell kötözni.

 

 

IRINGÓ

 

Az iringó (Eryngium) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályának az ernyősvirágzatúak (Apiales) rendjébe, ezen belül a zellerfélék (Apiaceae) családjába tartozó nemzetség. Magyarországon előforduló faja a mezei iringó (Eryngium campestre). Népies nevei: ördögszekér, göncölszekér, ördögbocskor.

Jellemzői

Az iringó-fajok között, egyéves és évelő növények is vannak. A nemzetség fajai világszerte megtalálhatók, azonban többségük Dél-Amerikában él. Egyes fajok a sziklás és a tengerparti élőhelyeket kedvelik, de többségük a füves puszták lakói. Fő jellemzőik a szőrtelen, és általában szúrós, tüskés leveleik, és a kupolaalakú ernyős virágzataik, amelyek kék vagy fehér színűek lehetnek. A virágzatok tövében, tüskés murvalevelek vannak.

Felhasználása

Egyes fajokat dísznövényként termesztik a kertészek; számos hibridet alkotva. Az Eryngium × oliverianum és az Eryngium × tripartitum nevű hibridek, elnyerték az Award of Garden Merit díjat a Royal Horticultural Society-tól.

Az iringók gyökereit zöldségként lehet használni. A fiatal hajtások és levelek, helyettesíthetik a közönséges spárgát (Asparagus officinalis). Az Eryngium foetidum nevű fajt, széles körben használják a dél-amerikai és a délkelet-ázsiai konyhákban.

Gyógyhatása

Köhögés és vízibetegség ellen használható. A mezei iringó gyökerének főzetét vese- és hólyagbántalmak esetén vizelethajtóul, valamint epekő ellen használják. A kék iringó levelét szamárköhögés, bronchitisz ellen és szívnyugtatóként alkalmazzák.

 

 

IZLANDI ZUZMÓ

 

Az izlandi zuzmó, vagy izlandi moha, (Cetraria islandica vagy Lichen islandicus), a lombos zuzmók elterjedt faja. Hegyes vidékek talaján tömegesen terem.

A sarkvidék lakóinak hasznos növénye: a rénszarvast etetik vele, de ínség idején maguk is eszik. Keményítőn kívül keserű cetrarint is tartalmaz, hatóanyagát étvágygerjesztőnek is alkalmazzák. A belőle nyert emetint, befecskendezve, ez amőbás vérhas gyógyítására használják.

Gyógyhatása

Bélbetegségekben, vérzések csillapítására, pajzsmirigy-túltengés ellen. Hörghurutnál, köhögésnél, bélbetegségekben, pajzsmirigy-túltengésnél alkalmazzák jódtartalma miatt.

 

 

 

IZSÓP

 

Az izsóp (Hyssopus) az ajakosvirágúak (Lamiales) rendjébe és az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó nemzetség. Kis-Ázsia és a Földközi-tenger partvidékének kopár, sziklás lejtőin van az őshazája. Innen terjedt el egész Európában. Az ajakosak családjába tartozó növényt már az ókorban is ismerték, népszerűségének csúcsát a középkorban érte el, amikor szinte minden vár körül megtalálható volt. Termesztése napjainkban ismét felfelé ível. A négy legfontosabb alfaja közül Közép-Európában a majdnem kopasz (Hyssopus ssp. officinalis) és az erősen szőrös (Hyssopus ssp. canescens) ismert. Nálunk helyenként termesztett, de vadon is megtalálható évelő félcserje.

Jellemzői

Gyökere és gyökértörzse karószerű. Gyökere erősen elágazó, mélyre törő, nagy talajréteget sző át. Gyökérnyaka többfejű, melyből több szárat is fejleszt. Szára egyenes, általában mereven felálló, a tövétől kezdve fásodik, felfelé fokozatosan csökken a fásodás mértéke. A szára a család sok fajához hasonlóan szögletesen négyoldalú. 50-70 cm magasságot ér el, csak a felső részében marad zöldes lágy szárú, végig gyéren szőrös.

Levelei keresztben átellenesen állnak, ép szélűek, fénylő, sötétzöldek. A levelek szálasak, lándzsásak, csúcsuk kissé lefelé hajlik. Egy-egy levélörvből 2-3 levélpár is kiindulhat. A levelek válla fokozatosan elkeskenyedve nyélre futó. A levélnyél rövid, a szárcsúcshoz közel hiányzik, tehát a fiatal levelek ülők. A levelek felszínén és fonákján mélyen besüllyedő olajmirigyek találhatók. Virágzata 7-9 virágból álló, álörvökből összetett egyoldalú álfüzér. A virágkocsány igen rövid, ezért sokszor tűnnek a virágok ülőknek. Hengeres csészéjük 15 erű és 5 csaknem teljesen egy fonna fogú. A kétajkú párta kék (f. cyaneus), kéthasábú, az alsó ajak háromkaréjú, a középső karéj hosszabb, mint a felálló oldalkaréjok. Négy porzója közül kettő-kettő tartozik össze. Két termőlevél összenövéséből jön létre a felső állású termő. Hegyes csúcsú makkocska termése a maradó csészében foglal helyet. Alakja hosszúkás tojásdad, színe sötétbarna, fénytelen.

Környezeti igénye

Közepesen melegigényes növény. A magok csírázásához 5-6 °C-os talajhőmérséklet szükséges. A növények növekedésének a 20 °C feletti hőmérséklet kedvez, ennél hűvösebb időben virágzása elhúzódik. Jó a fagytűrő képessége. Gyökerei és gyökértörzse a nálunk előforduló teleket károsodás nélkül vészeli át. Zöld, félig fásodó hajtásai mínusz 4-6 °C-on is virítanak, enyhe teleken folyamatosan szedhetők.

Gyógyhatása

Az izsóp kiváló köhögéscsillapító, izzadásgátló, vérnyomásemelő. Használható herpesz, asztmás és hörghurutos bántalmak ellen, étvágyjavító hatású. Teája kámfor típusú komponenst tartalmaz, köhögéscsillapításra, köptetésre javallt. Forrázata herpeszes felületek borogatására használható.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.