Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2016.09.21

"F"

 FAGYÖNGY

 

 

A fagyöngy (Viscum) a szantálfavirágúak (Santalales) rendjébe és a szantálfafélék (Santalaceae) családjába tartozó nemzetség. Fás szárú, félparazita életmódú növények tartoznak ide. Legismertebb képviselőjük a fehér fagyöngy (Viscum album).

Korábbi rendszertanok a fagyöngyfélék (Viscaceae) családjába sorolták, de az újabb APG-rendszerek a család nemzetségeit a szantálfafélék családjába vonta össze.

Gyógyhatása

Magas vérnyomás és érelmeszesedés ellen, azimmunrendszert serkentőrákos betegségek kezelésére. Leveles hajtását vérnyomáscsökkentőkénthasználják. A fehér fagyöngydrog belső vérzéseket (tüdő-, gyomor-, méh- és bél-) megszüntető, valamintszívműködést serkentő hatású. A gyógyszeripar vérnyomáscsökkentő, daganatellenes és immunstimuláns gyógyszerek előállítására alkalmazza.

Fagyöngy ellenjavallat

MÉRGEZŐ! Csak a növényt ismerő orvos felügyelete mellett alkalmazható. Méhösszehúzódást okozva vetélést válthat ki, de vetélést okozó dózisa közel van a halálos dózishoz. Pulzuscsökkentő hatása miatt szívbetegeknek is ellenjavallt. Depresszió elleni gyógyszert szedőknél vérnyomás-emelkedést okoz, ezzel öntudatvesztést válthat ki.

Kísérleti eredmények

Bár a fehér fagyöngyből készült termékeket gyakran adják rákos betegeknek, az eddigi kísérleti eredmények nem támasztják alá pozitív hatását.

 

 

 

 

FAHÉJ

 

A fahéj a fahéjfa és/vagy a kasszia kérgéből készült fűszer.

Már az ókorban is rendkívül keresett volt; Indiából és Srí Lankáról több mint 2000 éve exportálják. A fűszerkereskedők valóságos rémmeséket terjesztettek róla, hogy magasan tartsák az árát. Az efféle „hírek” alapján írta le Plinius, hogy csak szörnyű denevérektől védett, eldugott mocsarakban terem.

Három fajtáját ismerjük: ceyloni, kínai és malabári fahéj.

Alapanyagai

A fahéjfa Srí Lankán és a Szunda-szigeteken honos, a kasszia Kínában. A vadon is termő, de termesztésbe is vont trópusi fák ágainak lefejtett, sötétbarna kérge a jellemző illatú, édeskés, csípős, kissé fanyar ízű fűszer (Cinnamomi cortex).

A két főbb variáns íze különböző. Az amerikai konyhában népszerű kínai (kasszia) fahéjban a csípős íz dominál, míg az Európában ismertebb ceyloni (zeylanicum) fajta enyhébb, pikánsabb ízű. Őrletlen állapotban kinézetük is könnyen megkülönböztethető: a ceyloni fahéj vékonyabb (papírszerű), a kínai 1 mm-nél vastagabb és fás.

A fűszer

Hazánkba a 15. században érkezett el, és gyorsan beépült a nemesi konyha fűszerei közé.

Mintegy 300 éven át harcoltak egymással portugálok, franciák és angolok a fahéj kereskedelmi monopóliumának megszerzéséért. Ez a fűszerháború számos emberáldozatot követelt.

1522-ben Magellán hajóiból csak egy tért vissza a Fűszer-szigetekről, ám több száz mázsa fűszerrel megrakodva. A hajó kapitánya jutalmul magas rangot és címerhasználati jogot kapott. Címerét két fahéjrúd, három szerecsendió és tizenkét szegfűszeg díszítette.

A fahéjat a 18. század végén hatalmas mennyiségben hozták be Európába. A hollandok valóságos fahéjhegyeket égettek el, hogy megakadályozzák árának zuhanását, ám az hamarosan így is annyira mérséklődött, hogy már mindenki asztalára jutott belőle.

Mára a fahéj egyáltalán nem drága fűszer – még akkor sem, ha a régi magyar konyhához hűen nemcsak az édes alapú recepteknél, hanem a levesekhez és a sültekhez kínált mártásokba is teszünk belőle egy-egy csipetnyit.

Gyógyhatása

   A gyógyászatban  emésztésserkentő, étvágyjavító, gyomorerősítő hatása miatt használják. A fahéj serkenti az emésztést, és hurutok ellen is kiváló, legalábbis a régi korok orvosai szerint. Talán ezért szerepelt régen a nehezen emészthető ételek sora végén az illatozó fahéjas sütemény.

A fahéj az emésztőszervekre gyakorolt hatásai mellett a szív- és érrendszerre, valamint a vércukorszintre is jótékonyan hat. A Brit Diabétesz szövetség lapjának októberi száma egy olyan, 12 hetes vizsgálatról számolt be, amelyben igazolták, hogy napi két gramm fahéj jelentősen csökkenti a vércukorszintet és a vérnyomást. A londoni Imperial College kutatói abból a korábbi eredményből indultak ki, mely szerint hogy napi fél teáskanál fahéj a II. típusú cukorbetegeknél jelentősen csökkenti a vércukorszintet, a triglicerid-szintet, az LDL (káros koleszterin) és a teljes koleszterin szintjét. Ezután megállapították, hogy két hónapig napi 2 g fahéj elfogyasztása jelentősen csökkenti a rosszul kontrollált II. típusú cukorbetegek HbA1c szintjét és magas vérnyomását.[forrás?] Ezért a fahéj étrend-kiegészítőként fogyasztása egy újabb lehetőség a vércukorszint és a vérnyomás szabályozására — természetesen a gyógyszeres kezelés mellett.

Fahéj ellenjavallat

A fahéj bizonyos összetevői nagy mennyiségben mérgezőek, ugyanis az őrölt fahéjban található olajok (eugenol, kumarin) irritálhatják a száj, a gyomor és a belek nyálkahártyáját vagy vérzékenységet okozhatnak. Így tehát a fahéj gyógyászati alkalmazása csak olyan speciális készítményekben engedélyezett, amelyekből ezeket az összetevőket már kivonták.

 

 

FALGYOMFŰ

 

A falgyom (Parietaria) a rózsavirágúak (Rosales) rendjénak csalánvirágúak (Urticanae) alrendjébe, ezen belül a csalánfélék (Urticaceae) családjába tartozó nemzetség. Falgyomfű és falfű néven is ismert. Magyarországon őshonos faja a közönséges falgyom (Parietaria officinalis).

Elterjedés

A nemzetség a mérsékelt és trópusi éghajlaton az egész Földön elterjedt. Az Európában őshonos P. judaica Amerikában, az Amerikában őshonos P. pensylvanica Európában meghonosodott, terjedő gyomnövény. Magyarországon a Parietaria officinalis az egyetlen őshonos faj.

Jellemzők

20-80 centiméter magas egyéves vagy évelő növények. A levélállás szórt, a levelek nem összetettek, ép szélűek, ferde vállúak. A virágok (3 vagy több) levélhónalji csomókban csoportosulnak.

Gyógyhatása

Vizelethajtóul és sebkezelésnél. Teáját vese- és hólyagbántalmaknál alkalmazzák.

 

 

FARKASALMA

 

A farkasalma (Aristolochia) a farkasalmafélék (Aristolochiaceae) családjának névadó nemzetsége, hozzávetőlegesen 500 fajjal.

Származása, elterjedése

A fajok többsége dél-amerikai, de a hideg égöv kivételével az egész Földön elterjedt. Magyarországon egyetlen faj, a közönséges farkasalma (A. clematitis) fordul elő.

Jellemzői

A legtöbbjük kúszónövény, de előfordulnak közöttük cserjék és lágyszárúak is. Egyszerű, váltakozó állású leveleik szív alakúak, nyelesek, ép szélűek. A virágok a levelek hónaljában nyílnak egyesével, vagy többesével. A párta zigomorf, a szirmok összenőttek, alul felfúvódottak, feljebb szűk csövet formálnak, majd fajonként változó méretű és színű nyelvszerű lebenyben végződnek. A porzószálak egymással és a bibével is összenőttek. A magház alsó állású, 4-6 rekeszű.

Megporzása

A farkasalmák virágai speciális rovarcsapdaként működnek. Először a bibe érik meg, eközben a párta csövében lévő szőrök a virág belseje felé törekvő rovarok (elsősorban legyek) elől elhajlanak, de visszafelé már nem engedik őket. A rovarok a magukkal hozott virágporral megtermékenyítik a bibét, majd hosszabb-rövidebb várakozásra kényszerülnek, amíg a porzók is beérnek. Miután ez megtörténik, a pártacsőben lévő szőrök elhervadnak és szabadon engedik az immár friss virágporral behintett rovart.

Gyógyhatása

Csak külsőleg, gennyes sebeknél, fekélyeknél, daganatoknál. Belsőleg semmiféle betegség ellen nem indokolt. Forrázatát sömör, ótvar, ekcémaellen, valamint nehezen gyógyuló sebek, gyulladásos testrészek borogatására alkalmazzák. Fürdőként is használatos.

 

 

FEHÉR ÁRVACSALÁN

 

A fehér árvacsalán (Lamium album) az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó faj.

Elterjedése, élőhelye

Ázsiában és Európában a mediterrán tájak kivételével igen elterjedt. Magyarországon az Alföld kivételével gyakori, üde gyomtársulások növénye.

Jellemzők

20-60 centiméter magas évelő. Szögletes szára szőrös, üreges. Fűrészes szélű, szív alakú leveleinek hónaljában fehér (a borzas szőrű felső ajkuknál sárgás), álörvöt alkotó virágokat találunk. Erős szagú, kesernyés ízű makkocska termése apró és száraz. Májustól júliusig (néha szeptemberig) virágzik.

Felhasználása

Az árvacsalán húgyúti és emésztési problémákra (hasmenés, gyomorhurut, felfúvódás), valamint álmatlanságesetén javasolt. Külsőleg a korpa eltávolítására és a fejbőrviszketés enyhítésére alkalmazzák. A bőr és a nyálkahártya gyulladásaiban is hatékony, és jó gyógyszer a fehérfolyás ellen. A különféle idegi problémák, valamint az emésztő-, a húgyúti és a légzőrendszer gyulladásinak kezelésére és a nyirokkeringés serkentéséreajánlott gyógykészítmények egyik alapanyaga. A virágos hajtásokat fürdők formájában végbéltáji gyulladásokkezelésében alkalmazzák.

Gyógyhatása

A fehér árvacsalán hatásos a magas vérnyomás ellen, elősegíti a kiválasztást, valamint gyulladásgátló hatású. Mai ismereteink szerint sem káros mellékhatását, sem mérgező voltát nem bizonyították.

 

 

FEHÉR FŰZFA

 

A fehér fűz (Salix alba) a fűzfafélék (Salicaceae) családjába tartozó fűzfa nemzetség legismertebb képviselője. Vesszői egészen a földig lehajolnak. Kora tavasszal megjelennek rajta a barkák, és csak azután a keskeny, világosbarna levelek. Lombhullató.

Előfordulása

Közép- és Dél-Európában honos, de Észak-Amerikában is meghonosították és Magyarországon is.Kedveli a meleget és a párás levegőt.

Felhasználása

A fűzfa kérgét láz és influenza esetén ajánlják elsősorban. Fejfájásra, fájdalomra és reumára mint fájdalomcsillapító szert használják. A virágzat jótékony hatású a méhösszehúzódásokra és az álmatlanságra. Külsőleg fagyott testrészek, sebek, fekélyek kezelésére alkalmazzák.

Gyógyhatása

Láz, fájdalom, gyógyulás, nőgyógyászati problémák. Ázadék készítése: egy teáskanálnyi porított fakérget egy csésze hideg vízben 8 órán át áztatni kell. Ebből napi 3 csészével fogyaszthatunk fájdalom-, láz- és gyulladáscsökkentés céljából. A drogok főzetét belső vérzések, bélhurut, reuma, ízületi bántalmak, hólyaggyulladás és láz ellen isszák.Fagyott testrészek és aranyeres bántalmak kezelésére. Gyógyszermennyiségben csak orvossal történt megbeszélés után alkalmazható.

Fehér fűzfa ellenjavallat

Terhes nők és szoptatós anyák, gyomorhurutban vagy gyomorfekélyben szenvedők számára nem ajánlott. Az aszpirinhez hasonló hatású.

 

 

 

FEHÉR ÜRÖMFŰ

 

A fehér üröm vagy abszintüröm (Artemisia absinthium) a fészkesvirágzatúak (Asterales) rendjébe és az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó növényfaj. Magyarországon már a középkorban is elterjedt fűszer- és gyógynövény. Magyar népi elnevezései a bárányüröm, hegyi üröm, patikai üröm, pusztai üröm, kálvinista tapló vagy mesétfű, de nem összetévesztendő a leggyakrabban szintén bárányürömnek nevezett Artemisia ponticával.

Jellemzői

Évelő növény. Az alsó részében elfásodó, felső részében elágazó, ezüstmolyhos szára másfél méternél magasabbra is megnő.

Előfordulása

Elterjedési területe Közép- és Dél-Európa, Kelet-Ázsia és Észak-Afrika. Bokros, napos, száraz helyeket kedveli, elsősorban dombvidékeken, utak mentén, kerítések mellett, emberi települések közelében vagy köves területeken fordul elő.

Felhasználása

A fehér ürmöt fűszer- és gyógynövényként is felhasználják: termesztése általánosan elterjedt. Legtöbbször a föld feletti virágos hajtását gyűjtik.

A természetben gyakoribb fekete ürömhöz hasonlóan fűszernövényként használatos. Íze, illata hasonlít a citroméra, fűszeres. A növény minden része illatos és keserű. Főként húsételek (például csülök) ízesítéséhez használják, de például fagylaltok fűszerezésére is alkalmas. Ürmösborok (vermut), keserű italok, likőrök egyik fűszere is.

A fehér ürmöt, mint a világ állítólag legkeserűbb növényét már az egyiptomiak és a görögök ismerték és gyógyításra használták. A Magyar Királyság területén a középkori kolostorkertekben megtalálható volt, a szerzetesek különböző elixíreket készítettek belőle. Étvágygerjesztő hatása miatt gyógyteák alkotórészeként is használatos. A belőle nyert illóolaj görcsoldó, bélféregűző gyógyszerek egyik alapanyaga. Izgató szerként is használják és a váltóláz gyógyítására is alkalmazható. Külsőleg reuma elleni készítményekben használják. Gyomor- és bélfekélyben szenvedő betegeknél káros hatású. Nagyobb adagban mérgezés léphet fel, melynek tünetei: hányás, erős hasmenés, vizelet-visszatartás, eszméletvesztés, görcsök.

Az ánizs és az édeskömény mellett ez a növény az egyik fő összetevője az abszintnak, ami a 19. és 20. század fordulóján hatalmas divatnak örvendett, míg sok országban átlagosan 90 évre be nem tiltották epilepsziát, elmebajt és egyéb betegségeket okozó hatására hivatkozva[4], ám a modern tudomány ezen vádakat megalapozatlannak találta, és az Európai Unióban történt, 1988-as rehabilitációja utáni hamisítványok közt mára ismét megjelent eredeti formájában is.

A C- és B-vitaminon kívül tartalmaz még 0,2–0,9% illóolajat (tujon, tujol, pinén, fellandrén, kadinén), keserűanyagot (abszintin), cserzőanyagot és borostyánkősavat. Az abszintin felelős az üröm keserű ízéért: 1 gramm akár 70 liter vízben is észrevehető.

Gyógyhatása

Étvágygerjesztő, vérnyomást emelő, gyenge vizelethajtó, bélféregűző. Önmagában vagy teakeverékekben étvágygerjesztő, emésztést serkentő, szélhajtó, bélféregűző, epeműködést serkentő. Illóolajaerősítő, görcscsillapító hatású. Reuma elleni bedörzsölőszerhez is felhasználható.

Fehér üröm ellenjavallat

A fehér üröm illóolajában található tujont az orvostudomány a 19. század második felétől kezdve egészen a 21. század elejéig az abszintizmusnak nevezett, nem létező betegség fő okozójának tartotta.

Az ürömolajban található tujon GABA-antagonista; túladagolás esetén izomrángásokat, még nagyobb mennyiségben heves görcsöket okoz. Fokozott fogyasztása a központi idegrendszer leépüléséhez vezethet. Kis mennyiségben (amennyit pl. az abszint is tartalmaz) nincs számottevő mérgező hatása. A tujont az abszintizmus félreértelmezése nyomán sokan hallucinogénnek tartják, de ennek tudományos alapja nincs.

 

 

 

FEHÉRMÁLYVA

 

 

Az orvosi ziliz vagy fehérmályva (Althaea officinalis) a mályvavirágúak (Malvales) rendjébe és a mályvafélék (Malvaceae) családjába tartozó faj, eurázsiai fóraelem, de Észak-Afrikában és Észak-Amerikában is él. Magyarországon honos, nedves területeken illetve szikeseken is megtalálható.

Leírása

Évelő növény. Gyökértörzséből fejlődnek az egyszerű vagy elágazó, 10-30 cm hosszú, kívül szürkés, belül fehér, 2-3 cm vastag gyökerek. Szára 80-120 cm magas, tövénél fásodó. A levelek szórt állásúak, 3-5 karéjosak, bársonyosan szőrösek. A virágok júliustól szeptemberig nyílnak, színük fehér vagy halvány rózsaszín. Termése 15-20 cikkekre tagozódó szőrözött korong résztermésből áll (ún. papsajt termés).

Hatóanyagai

Számos ország gyógyszerkönyvében szereplő drogjai a gyökér (Althaeae radix) és a levél (Althaeae folium). Termesztési technológiájának kidolgozásával a szabad állományokból való gyűjtés jelentősége csökkent. A gyökér savanyú nyálkája poliszacharidokat, főleg galakturonramnánt tartalmaz. (A nyálkaanyag pentózokból, hexózokból és uronsavakból felépülő heteropoliszacharid.[3]) Ezen kívül 30 % keményítőt, flavonoid glikozidokat, tannin vegyületeket, és zsírosolajat tartalmaz. A levelek és a virágok fő hatóanyaga szintén a nyálka és kis mennyiségű illóolaj.

Felhasználása

A gyógyászatban leveleit, virágait és gyökerét használják. A nyákoldó, vízhajtó, és bőrnyugtató tulajdonságú leveleket nyáron gyűjtik. Főzetükethúgycsőgyulladás (urethritis) ésvesekövek kezelésére használják.

A késő ősszel gyűjtött gyökér bélbevonó(demulcens), vízhajtó (diuretikus), bőrnyugtató (emolliens) és sebgyógyító hatású. Főzetét általában emésztési és bőrproblémákra használják, főként a száj gyulladásai,gyomorhurut (gastritis), gyomorfekély, bélhurut, bélgyulladás (enteritis) és avastagbél krónikus gyulladásos betegsége (colitis) kezelésére. Növeli a tejelválasztást és nyugtatja a hörgőket (bronchus).

Gyógyhatása

Légzőszervek hurutos megbetegedéseiben, köhögéscsillapító tea és öblögetőszer, vágások és sebek kezelése, az immunrendszer erősítése. A gyökér édes főzetéből készült tea enyhíti a gyomorpanaszokat, valamint atorokfájással, köhögéssel, megfázással és influenzával kapcsolatos légzőszervi érzékenységet. Naponta max. 3 csészével fogyasszunk. Sebek vagy napégette felületekkezelésére az apró darabokra vágott és vízzel megduzzasztott gél használható.

Fehérmályva ellenjavallat

Gyógyszermennyiségben csak orvossal történt megbeszélés után alkalmazható!

 

 

 

FEKETE BANGITA

 

A szilvalevelű bangita (Viburnum prunifolium) a mácsonyavirágúak (Dipsacales) rendjébe, ezen belül a pézsmaboglárfélék (Adoxaceae) családjába tartozó faj.

Jellemzői

Az USA középső és déli területeiről származó kis növésű fa igen gyakori a nagy kiterjedésű erdőkben és a száraz, sziklás domboldalakon. Görbe törzse, amely 5 m magasra is megnőhet, kemény. Szétterülő ágainak színe kezdetben fényes vörös, majd zöld színű lesz. Fordított tojás alakú, rövid levélnyélen ülő levelei csupaszok, finoman fogazottak.

Gyógyhatása

A szilvalevelű bangita kérge hosszú idő óta elismert görcsoldó hatású a méh izmaira. Vérzéscsillapító és nyugtató.Nemrégiben a növény újabb tulajdonságait sikerült kimutatni: gyulladás- és fekélygátló, valamint akadályozza a vérlemezkék összetapadását - mindezeket azonban a gyakorlatban még nem bizonyították.

Belsőleg a növényt a bőr hajszálereinek gyengeségére (bőrvérzés, véraláfutás), vénás keringési elégtelenség és aranyér kezelésére javasolják. Nőgyógyászati eredetű görcsök és fájdalmas menstruáció enyhítésére is ajánlott.

Koraszülés megelőzése, láz, fejfájás, ízületi és egyéb fájdalmak esetén is alkalmazható. Forrázatát vagy főzetét használják menstruációs görcsök, láz, fejfájás és egyéb fájdalmak enyhítésére. Naponta max. 3 csészével fogyasszuk. Keserű íze miatt célszerű mézzel vagy más teával ízesíteni.

Fekete bangita ellenjavallat

A terhesség korai szakaszában veszélyes a magzatra, csak a terhesség utolsó 5 hetében és csak orvossal történt megbeszélés után alkalmazható a koraszülés kerülésére! Gyógyszermennyiséget csak az orvossal történt megbeszélés után alkalmazzunk. Az aszpirinhez hasonló hatású.

 

 

 

FEKETE NADÁLYTŐ

 

A fekete nadálytő (Symphytum officinale), népies nevén forrasztófű, összeforrasztófű, sarkosfű, összeplántálófű, nadálygyökér, madárgyökér vagy feketegyökér a borágófélék (Boraginaceae) családjába tartozó gyógynövény.

Jellemzése

Ez az évelő növény a nedves helyeket kedveli, réteken vizes gödrökben gyakran előfordul. Gyökerei 2,5–3 cm átmérőjűek, mélyen helyezkednek el a talajban, színük sötétbarna, vagy fekete, felvágva belül fehér, esetleg sárga, nyálkás tapintású. A szár alul dúsan elágazó, a szárlevelek nyélrefutók. Levele széles, érdes, hegyes csúcsokban végződik, bogernyős virágzata bíbor vagy rózsaszín, esetleg sárgásfehér. Egész nyáron virágzik.

A gyökereket tavasszal, vagy ősszel, leveleit virágzáskor kell gyűjteni, és körültekintően szárítani.

Hatóanyagai

A gyógyfüvek sokaságában joggal tartjuk csodatévő növénynek, levele hatóanyagainak listája terjedelmes: A-, C-, és B12-vitamint, kalciumot, káliumot, foszfort is tartalmaz, bár ezek nem fedezik a napi szükségletet, de fehérjetartalma nagyobb, mint akármelyik zöldségé. Azonban vigyázni kell vele, mert tudományosan még nem sikerült igazolni, hogy rákkeltő vagy rákmegelőző-e. Ugyanis tekintélyes mennyiségű csersavat tartalmaz, amelyek rákkeltő és -megelőző tulajdonságokkal is bírnak. Legnagyobb mennyiségben a gyökere tárol el ilyen anyagokat, ezért ezt a részét inkább csak borogatásként használják.

Felhasználása

Friss levelét levélborogatásként, szárítottan, illetve ülőfürdő készítéséhez, gyökerét frissen és szárítva, de porrá őrölve is használhatjuk borogatásnak, tinktúra, esszencia, vagy kenőcs is készülhet belőle. Belsőleg (pl. teaként) nem ajánlott, mivel a májra toxikus (mérgező) hatású pirrolizidin-alkaloidot tartalmaz. A borogatás nyílt sebre nem használható. Alkalmazása terhesség alatt ellenjavalt. Borogatásként segíti az eltört csontok összeforradását.

Gyógyhatása

Ezt a gyógynövényt a gyógyászatban sokféle célra használják, külsőleg kitűnő hatása van a fekélyekre és a csonttörésekreégési és más sérülésekreduzzanatok borogatására. Hatásos szer még a reuma, ízületi gyulladás, megerőltetés, csontfájdalmak, sebek, vérömlenyek, zúzódások, ficam, rándulás, bénult végtagok fájdalmainak enyhítésére, de tüdőbetegségek kezelésére is.

Levél forrázata fürdőbe, arclemosóba téve bőrlágyító hatású. Egyes készítményeket a gyógyszertárakban is beszerezhetjük.

Fekete nadály ellenjavallat

Májkárosodást okozó és rákkeltő anyagokat is tartalmaz, ezért csak orvossal konzultálva alkalmazzuk! Gyógyszermennyiségben csak orvosi felügyelet mellett használható!

 

 

 

FODORMENTA

 

A fodormenta vagy zöldmenta (Mentha spicata) népies nevén köményes menta vagy kerti menta az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozik. Vízpartokon, nedves réteken előforduló évelő fűszer-, és gyógynövény. Kertekben jól termeszthető. Íze kellemes, mentolos. A növényi drog illóolajat (karvont, karveolt), cseranyagokat, flavonoidokat tartalmaz. A drogot a leveléből (Menthae crispae folium) vonják ki.

Gyógyászati célokra a növény száráról lefosztott leveleit hasznosítják. Gyűjtési ideje június-augusztus hónapokra esik.

Felhasználása

Kellemes italú tea, vagy teakeverékek alkotórésze, ízletes fodormenta szósz készíthető belőle, mely a báránysültnek különösen pikáns ízvilágot kölcsönöz. Illóolaját az illatszer- és élelmiszeripar édesipari termékek, (cukorkák, fogkrémek, szájvizek, szappanok, samponok, rágógumik), íz- és illatösszetevőjeként hasznosítja. A világ mentoltermelése évente kb.: 100 tonna körüli kristályos anyag. Ismert, a fiatalok körében kedvelt ital még a menta felhasználásával készülő mojito koktél is.

Gyógyhatása

Hatóanyagainak köszönhetően jó szélhajtó, görcsoldó és emésztésjavító hatású epetermelést fokozó, de gyomorerősítőként is elfogadott. Illóolaját megfázás esetén inhalálásra használják. Meghűlés esetén teája köhögéscsillapító hatású. Káros mellékhatása nem ismert.

 

 

 

 

FOKHAGYMA

 

A fokhagyma (Allium sativum) az amarilliszfélék családjába tartozó faj. Gyógy-, és fűszernövény, melynek hagymagumója fogyasztható; felvágva erőteljes aromával (egyesek szerint illattal, mások szerint szaggal) rendelkezik. Népies neve „foghagyma” vagy „büdös hagyma”.

Története

Elő- és Dél-Ázsiában őshonos; különleges ízjavító hatása miatt az egész világon kedvelik. Egyes ókori népek varázserőt tulajdonítottak neki, Egyiptomban szent növényként tisztelték. A középkorban is gyógyító és tisztító erőt tulajdonítottak neki, gerezdjét amulettként hordták a nyakukban. A pestisdoktor madárfejszerű álarcának csőrrészébe (amin át az orvos belélegezte a levegőt) többek között fokhagymalevelet is tettek. Hazánkban a 15. században kezdték termeszteni.

Termesztése

Gerezdjeiről szaporítják; ősszel és tavasszal 20 x 10 cm-es sor- és tőtávolságra duggatják. Mivel meleg- és fényigényes, Magyarországon kiváltképp Makó környékén termesztik. Egyenletes vízellátás mellett bő termést hoz.

Tárolása

Ha a levele és szára elszárad, a gumókat szellős helyen után szárítják, a rögöktől, gyökérzettől megtisztítják, füzérbe vagy koszorúba fonják, és szellős, száraz helyen (padlás), felfüggesztve tárolják.

Felhasználása

Felhasználják levesek, főzelékek, saláták, sültek, vadhúsok, szószok, kolbászáruk készítéséhez, de kedvelt a pirítós kenyér, vagy a lángosok ízesítéséhez is. A legtöbb húspác és húsfűszer-keverék már-már kötelező alkotóeleme, a curry egyik meghatározó ízanyaga. Gerezdenként, összezúzva vagy szárítva és porítva (például fokhagymasóként) egyaránt használják. A balkáni ételek legtöbbjéhez (ürüsült stb.) nélkülözhetetlen.

Hatóanyagai

Erősen antibakteriális és gombaellenes hatását Louis Pasteur már 1858-ban leírta, később 1920-ban a svájci Sandoz gyógyszergyár izolálta az antibakteriális hatóanyag vegyületeit; az alliin-t és az abból kialakuló allicin-t. Kínai kutatók által In vitro (emberi szervezeten kívül) végzett kísérletek arra engednek következtetni, hogy az allicin más élettani hatásai mellett ráksejt ellenes tulajdonsággal is rendelkezik. A fokhagyma tartalmaz még szénhidrátot, fehérjét, fontos ásványi anyagokat, valamint több vitamint (A-vitamin, B-vitamin, C-vitamin, E-vitamin), amiknek köszönhetően erős antioxidáns hatást fejt ki. A komplex összetevőknek köszönhetően jelentős immunrendszer erősítő hatást is megfigyeltek. Jellegzetes illatát egy kéntartalmú anyag, az ajoén adja.

A modern orvostudomány igazolta a fokhagyma vérnyomás csökkentő, baktérium- vírus- és gombaellenes, emésztést elősegítő, bélfertőtlenítő, bélféregűző, epe- és májműködést elősegítő hatását. Sokáig úgy vélték és néhány korábban elvégzett kísérlet eredményei is arra mutattak, hogy a magas koleszterin szint csökkentésére is hatásos, azonban a Stanford Egyetem vizsgálatai (2007. február) nem igazolták ezt az elképzelést.

Gyógyhatása

Erős antibiotikum, szívbetegségek és szívroham, cukorbetegség, rák, ólommérgezés, lepra, AIDS esetén is hatásos. Naponta 3-12 gerezd elrágása elősegíti a fertőzések gyors gyógyulását baktériumölő hatása miatt, csökkenti a magas vérnyomást és a magas koleszterinszintet, valamint a belső vérrögképződés valószínűségét is. Főzve, ételek ízesítésére és ázalékként is fogyasztható. Kisebb bőrfertőzések gyógyítására a fokhagymalé alkalmas.

Fokhagyma ellenjavallat

Gyógyszermennyiségben csak orvosi ellenőrzés mellett alkalmazzuk. Esetenként allergiás bőrkiütéseket is okozhat. Szoptatós anyák tejébe jutva a csecsemőknél hasmenést okoz. Véralvadási problémák fennállása esetén ellenjavallt vérrögképződést gátló hatása miatt!

 

 

FÖLDISZEDER

 

A szeder (Rubus) a rózsafélék (Rosaceae) családjának Rosoideae alcsaládjába tartozó növénynemzetség. Népies magyar nevei a szederje, szedernye, fekete málna. Csak Európában több mint 2000 fajta található.

Minden Rubus-fajta gyümölcse ember és állat kedvelt tápláléka.

Jellemzés

Többnyire fás szárú növények szárnyasan összetett levelekkel, több méteres, horgos tüskékkel borított, ívesen lehajló hajtásokkal. Apró, húsos, csonthéjas terméseik a kúpos vackon csoportosan elhelyezkedve jellegzetes „szedertermést” alkotnak. Virágaik a Rosoideae alcsaládra jellemző módon sugaras szimmetriájúak, öttagúak (a csésze-, illetve sziromlevelek száma 5), a porzók és a termőlevelek száma határozatlan, sok.

A szeder kúszónövény és 0.5-3 m magasra nő. A szárai fajta szerint idővel többé-kevésbé tövisessé válnak és fásulnak. A tüskék elősegítik a növény biztonságos növekedését és védenek a kártevők ellen.

Előfordulás

Európa, Észak-Afrika, Elő-Ázsia és Észak-Amerika mérsékelt zónáiban honos. Napos helyektől félárnyékosig fordul elő, pl. világos erdőkben, ill. azok szélén, mész- és nitrogén gazdag talajon.

Felhasználás

Gyümölcsük, levelük tanninokban (csersavakban) igen gazdag. Számos fajt gyógynövényként használnak, mivel a tanninnak összehúzó tulajdonsága van, ami a hajszálereket védi. Baktériumölő hatása szintén ismert.

A szedert sütemények bevonására, lekvár, gyümölcszselé és -ital készítésére is felhasználják. A friss gyümölcsöt továbbá mélyhűtéssel konzerválják.

Termesztése

Napos, szélvédett fekvésben érzi magát a legjobban, aszályos nyáron öntözni szükséges. Mivel magasra nő, megfelelő erősségű támasztékot igényel. Szaporítani fejbujtással szokták. A beérett hajtás csúcsát földbe süllyesztett cserépbe hajlítják és földdel betakarva meggyökereztetik. A gyökeres dugványok ősszel, vagy a következő év tavaszán az anyahajtásról leválaszthatók és kiültethetők.

Termesztéséhez a tüskementes változatot részesítik előnyben. A növények között legalább 2–3 m távolság szükséges. Továbbá szükséges a rendszeres metszés, az oldalhajtások eltávolítása. Az aratás után az új hajtások számát növényenként 3-5-re csökkentik.

Gyógyhatása

Hasmenés, sebek, szájbetegségek, torokfájás, aranyér. Hasmenés és torokfájás kezelésére forrázatot (napi max. 3 csésze), főzetet (napi max. 1 csésze) vagy tinktúrát (napi max. 2 teáskanálnyi) alkalmazhatunk. A megadott mennyiséget pontosan tartsuk be. Sebek és aranyér kezelésére tinktúrába vagy erős forrázatba áztatott tiszta rongydarabot használjunk.

Földiszeder ellenjavallat

Csersavat tartalmaz, ezért krónikus emésztőszervi panaszok esetén ne használjuk. Gyógyszermennyiségben csak orvossal megbeszélve alkalmazzuk!

 

 

FÜSTIKEFŰ

 

Az orvosi füstike (Fumaria officinalis), (egyéb nevei: füstike, füstikefű, epefű, földi epefű.), a boglárkavirágúak (Ranunculales) rendjébe és a mákfélék (Papaveraceae) családjába tartozó lágy szárú, egynyári növényfaj. Európától Közép-Ázsiáig honos, a Fumaria (füstike) nemzetség leggyakoribb képviselője Nyugat- és Közép-Európában. Szántóföldek szélén, utak mentén, köves helyeken, kertekben terem.

Jellemzői

10–30 cm-re megnövő, vékony, szétterülő szárú, kékesszürke, hamvas bevonatú, tejnedv nélküli növény. Szórt állású levelei kétszeresen szárnyaltak. Május-szeptember között virágzik. Hajtásvégi fürtvirágzatában 20-40 rózsaszínű, a csúcson sötétpiros, sarkantyús, zigomorf virág található, melyek szirmainak vége csaknem feketésen elszíneződik. Pártája 6–9 mm hosszú, keskenyebb a fogazott csészeleveleknél, melyek hamar lehullnak. Egymagvú termése gömb alakú makktermése, ráncos, száraz.

Gyógyhatása

A szárított, virágzó hajtásrészeit használják fel, teaként. Kivonata görcsoldó hatású a tápcsatorna felső részén. Enyhíti az epehólyag, epeutak és a gyomor-bél traktus görcsös panaszait. Már az ókorban is alkalmazták vízhajtóként, székrekedés ellen és epegyógyszerként. Népies nevei – epefű, földi epefű – főleg epegyógyító hatására utalnak.

Hashajtó és vizelethajtó hatása miatt a népi gyógyászat székrekedés, krónikus bőrgyulladás kezelésére használta. A hatóanyagaiból előállított fumársav észterét a pikkelysömör terápiás kezelésében használják.

A homeopátiában ekcéma és májműködési zavarok (sárgaság) ellen használja fel.

 

 

 

FŰSZERKÖMÉNY

 

A fűszerkömény (Carum carvi) az ernyősvirágzatúak rendjébe és a zellerfélék családjába tartozó faj.

A legelterjedtebb és legkedveltebb fűszerek közé tartozik, már a Biblia is említi nagyszerű tulajdonságait. Európában a 13. században terjedt el.

Az erősen fűszeres ízű mag (carvi fructus) hatóanyaga az illóolajában levő karvon. Zsíros olajat és fehérjét is tartalmaz.

Egyéb nevei: konyhakömény, keménymag, régikömény, hasznos kömény.

Felhasználása

Fanyar, érdekes íze miatt más fűszerekkel ritkán kombinálják. Bizonyos ételekbe (saláták, körözött) beleszórjuk, másokba (kelkáposztafőzelék, húsok) belefőzzük, a rántott levesnél (köménymagleves) viszont a rántásba tesszük. Levesek, saláták, főzelékek, sültek, káposztás, burgonyás, sajtos, túrós ételek, kolbászfélék, körözöttek, puha sajtok, péksütemények, pogácsák ízesítője; a savanyúságok és a savanyú káposzta elengedhetetlen fűszere.

Fűszerkeverékek és -kivonatok alapanyaga. Egészben és őrölt formában is kapható. Étvágygerjesztő, gyomorerősítő, szélhajtó, görcsoldó hatása miatt teának is ajánlott.

Gyógyhatása

A fűszerkömény elősegíti a gyomornedv-elválasztást, s ennélfogva enyhítheti a nehéz emésztés okozta fájdalmakat. A szélhajtó teakeverékek fontos alkotórésze. Jótékony hatással van a levegőnyelésre, a felfúvódásra és a bélgörcsökre. Végezetül, karvontartalmának köszönhetően, a köménynek bélfertőtlenítőbaktérium-és gombaölő hatása van.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.