Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2016.09.21

"B"

BABÉR 

 

A babér (Laurus) a babérfélék (Lauraceae) család névadó nemzetsége három-négy cserje termetű, vagy kis fá

vá növő fajjal. Ezek közül a babér fűszert szolgáltató nemes babér (Laurus nobilis) fajt magyarul többnyire ugyancsak közönségesen babérnak nevezzük, úgyhogy az alábbiakban ennek a fajnak a leírása is olvasható.

Több faj is a fás növénytársulások egy-egy csoportjának karakterfajai közé tartozik: a nemes babér a keménylombú erdők, a kanári babér és az azori babér a makaronéziai babérlombú erdők jellemző fája.

Gyógyhatása

Stressz, fertőzések ellen. Csótányriasztó.Naponta 1-2 összemorzsolt babérlevél egy csésze forró vízben, naponta legfeljebb 1-2 csészével, relaxáló hatású illatos és kellemesen édes ital. Tinktúrából napi 3-szor fél-egy teáskanálnyi javasolt.Csótányriasztóként: a szétmorzsolt babérlevelet a csótány-járta helyeken szétszórni. Fertőzések ellen: a babérlevél olajával bedörzsölni a sebet, amely elpusztítja a baktériumokat.

Babér ellenjavallat

Gyógyszermennyiségben csak orvossal egyeztetve használható. Érzékeny bőrűek kerüljék a külső használatot!

 

BABHÉJ

 

Gyógyhatása: Cukorbetegség, vizelethajtás. Teája vércukorcsökkentő, vérnyomáscsökkentő, szívműködést serkentő, vese és hólyagbántalmak esetén vizelethajtó hatású. Borogatásként gyulladásokra, kelések érlelésére is használható.

 

 

BAZSALIKOM

 

A bazsalikom (Ocimum basilicum L.) dísz-, fűszer-, és gyógynövény. Népies elnevezései: bazsalikusfű, buszujok, kerti bazsalikum, királyfű, német bors.
Őrölt bazsalikom

Eredetileg Dél-Ázsiából, Perzsiából, Afrikából került Európába, és itt is kedvelt, egynyáriként termesztett kerti, cserép- és fűszernövény lett. Jellegzetes illatú és dús aromájú, színe zöld, virága pedig fehér színű.



Származása, elterjedése

Az ajakosak családjába tartozó Ocimum nemzetség 50–60 faja Afrika, Ázsia, Amerika trópusi tájain honos. A Dél-Ázsiából származó O. basilicum a legjobban elterjedt és termesztett faj, amely a mérsékelt égövi klímát is elviseli. Ismerete és termesztése hazánkban több száz éves.

Származás, illetve levélnagyság alapján hazánkban két nagyobb típushoz tartoznak a termesztett változatok: a nagy levelű dél-európai típus és a kisebb levelű afrikai, amely utóbbi illóolajában a linalool helyett kámfor van.

Jellemzői

Egyéves növény. Karószerű főgyökere számos oldalgyökérre ágazik. Nem hatol mélyre, de dús elágazódásával viszonylag nagy talajréteget sző át. Mereven felálló. 40–60 cm hosszú szára a gyökérnyaktól sok oldalhajtásra ágazik el.

Szára az ajakosok családjára jellemzően négyszögletes. A szár hossza, a levél alakja és színe alapján számos változatát különböztetik meg – a legtöbb helyen a kis, zöld levelű változatát termesztik. A száron és a levélfonákon az erek körül igen gyéren szőrök nőnek. A tojásdad levelek széle csipkés vagy bevagdalt, levélnyelük rövid, válluk lekerekített. A csupasz, vékony levéllemezen gyengén kivehető az erek mintázata.

Szárvégi, laza álfüzér virágzatának egy-egy örvében 6–8 virág nő, az örvök száma 10–18. Csészéje zöld, széle a sziromlevelekkel együtt gyéren szőrös. A csésze felső ajka ép, széles kerekded, míg az alsó ajak négyfogú. A sárgásfehér vagy pirosló párta felső ajka négykaréjú, az alsó enyhén, homorúan hullámos. A párta rövid csöve általában fehér. A porzók a fehér párta alsó ajkához simulnak, annál valamivel hosszabbak. A két termőlevél összenövéséből keletkezett felső állású termőből 4 fekete makkocskatermés jön létre.

Hatóanyagai

Kellemes, a szegfűszegre emlékeztető, fanyar illatú, pikáns ízű fűszernövény, ami illóolajat, cseranyagot, szaponint és keserű anyagot tartalmaz. A zöld növényi részekben sok a C-vitamin.

Felhasználása

Igen sokoldalúan használható: levesek, (különösen fehér babból készült) főzelékek, saláták, szószok, pácok, sültek, mártások, darált húsok, halételek, kolbászáruk, növényi ecetek, ecetes és vizes uborka ízesítéséhez, gyógytea készítésére.

Főtt ételekhez a főzés utolsó perceiben kell hozzáadni. Íze a legjobban citrommal és fokhagymával kombinálva érvényesül.

Sokféle hatást tulajdonítanak neki. Nem csak afrodiziákumnak tartják, de emellett javítja az étvágyat és az emésztést, szél- és vizelethajtó, nyugtat, és még a köhögést is csillapítja.

A népi gyógyászatban étvágygerjesztőnek, vizelet- és szélhajtónak, köhögéscsillapítónak használják. Főzetét külsőleg borogatásra, torokgyulladás esetén öblögetésre is alkalmazzák.

A kerti bazsalikom leveléből készült forrázatot gyomorrontás és étvágytalanság esetén alkalmazzák. A felfúvódás és a bélgázképződés kiegészítő kezeléseként szélhajtónak használják. Összehúzó hatása enyhíti a garatgyulladás tüneteit. Külsőleg alkalmazott alkoholos kivonata a sebgyógyulást elősegítő kenőcsök egyik alapanyaga; sebekre, sérülésekre ajánlott; a bazsalikomot gyakran más növényekkel (menta, fűszerkömény) együtt használják.[1]

A kereskedelemben morzsolva forgalmazzák. Légmentesen lezárt fűszertartóban, fénytől védve, lefagyasztva vagy kevés só-ecet-olívaolaj keverékben eltéve tárolandó.

Életmódja, termesztése

Meleg, félárnyékos helyen érzi jól magát. Általában barna homoktalajokon, magról március-áprilisban langyos ágyba vetik, majd május elején 20–30 cm-es távolságra palántázzák. A virágzó növényt vágják, szárítják, majd a leveles hajtásokat lemorzsolják.

Cserépben, balkonládában, akár a konyhaablakban is nevelhetjük.

Hosszú, álörvös virágzata alulról felfelé folyamatosan nyílik. Júniustól szeptemberig virágzik, a nyár második felétől nyíló virágok mellett már érett mag is található.

Gyógyhatása

Bélférgek, pattanás, immunrendszer erősítése, gyomor- és bélhurut-csillapító, köhögéscsillapító és idegerősítő, torokgyulladás-csökkentő. Teáját köhögés csillapítására, idegnyugtatóul, étvágyjavítóul, szélhajtóul, tejszaporítóul, vizelethajtóul használják. Toroköblítőként, kelések érlelésére is használják.

Bazsalikom ellenjavallat: Terhes nők csak fűszermennyiségben fogyaszthatják. Menstruáció elősegítésére használható. Gyógyszermennyiségben csak az orvossal történt megbeszélés szerint alkalmazzuk.

 

 

BENEDEKFŰ

 

A benedekfű (Cnicus benedictus) a őszirózsafélék (Asteraceae) vagy (Compositae) családjába tartozó, étvágyjavító és az emésztést serkentő hatású gyógynövény, a Cnicus nemzetség egyetlen faja. Népies nevei: áldott bogáncs, keserű bogáncs, áldottfű, áldott bárcs, áldott haloványka, pápafű.

Elterjedése, élőhelye

A Földközi-tenger keleti medencéjéből terjedt el. Magyarországra (és egész Európába) a bencés szerzetesek hozták Itáliából, és sokáig a kolostorkertekben termesztették.

Jellemzői, termesztése

Mediterrán vidékeken máig vadon élő, egyéves növény. Tenyészideje rövid: ha március-áprilisban vetjük, június-júliusban már virágzik is.

A fél méter magas növény ötélű szárat hajt. A szár alul érdes és mirigyszőrök borítják. Hosszú, szeldelt levelei lándzsa alakúak és tüskések. Virágai sárgák. Kaszattermése szappangyártásra alkalmas zsírosolajat is tartalmaz.

Hatóanyagai

Szeszkviterpén laktonokat (knicint, artemizifolint), lignánokat, nyálkát, cseranyagot, gyantát, nikotinsavat, szalonitenoidot, artemizifolint, kálium- és magnéziumsókat, nyomokban illóolajat tartalmaz. Drogjának latin neve Cardui benedicti herba.

Felhasználása

Virágzása kezdetén aratják. Gyógyászati célokra oldalhajtásait és felső 30–40 cm hosszú virágos, leveles részét szedik. Árnyékos helyen kell szárítani, mert a napfényre érzékeny; azon hamar kifakul. Egy kilogramm szárítmányhoz 4 kilogramm nyers növény kell. Jó emésztés- és étvágyjavító hatású szer. Fokozza a gyomorsav elválasztását. A népi gyógyászatban epehajtóként, így sárgaság ellen is alkalmazzák. Védi a májat. Más, hasonló hatású drogokkal előnyösen kombinálható.

Különösen nőgyógyászati panaszokra (erős és rendszertelen menstruációs vérzés csillapítására) és idegkimerültség ellen ajánlott. Antibiotikus hatása is van.

Teában gyakran keverik citromfűvel. Ehhez mindkét növényből 2–2 teáskanálnyit forráznak le fél liter forró vízzel, és öt perc múlva leszűrik. Naponta 2 csészényi ajánlott, fél órával az étkezések előtt. Gyomor- és bélfekélyeseknek ellenjavallt; allergiás reakciókat is kiválthat.

Túladagolása émelygést, gyomorgörcsöt, hányást okozhat.

A XVI. században tévesen azt gondolták, hogy a pestis gyógyítására alkalmas.

Rendkívül keserű; ezt a likőriparban használják ki (gyomorkeserűk gyártásánál).

Gyógyhatása

Epe-, máj-, gyomor- és bélbajok, emésztési zavarok, étvágygerjesztő. Teája: étvágyjavító, emésztést serkentő, epehajtó, sárgaság elleni hatású.

Benedekfű ellenjavallat: Nagy adagban hánytató!

 
 

BERKENYE

 

A madárberkenye (Sorbus aucuparia) a rózsafélék családjába tartozó növényfaj.

Jellemzése

A dombvidékektől a havasokig megtalálható, egész Európában elterjedt, a nyirkos, savanyú erdőket kedveli, de városokban díszfaként is ültetik. A 15 m magas fának karcsú koronája, és felfelé törő ágrendszere van. Kérge szürkés, sima, levelei sötétzöldek, páratlanul szárnyaltak, a levélkék ferde vállúak, erősen fogazottak. Virágai lapos bogernyőben nyílnak, melyből kerek termései, élénkvörös színre érnek be. A nagy termésekkel bíró Sorbus aucuparia var. edulis termése ehető, ezért termesztik is.



Felhasználása

A dércsípte érett bogyókat gyűjtik, száraz, napos helyen aszalják. Lekvár, zselé készítésre, süteményekbe, húsételek, vadhúsok mellé mártás, és borkészítésre.

Gyógyhatása

Gyenge vizelet- és hashajtó,vesekőképződés és húgyúti betegségek ellen. Friss gyümölcsétvitaminpótlására fogyasztják. A berkenyevirágból enyhe has- és vizelethajtó hatású tea készíthető. Cukorpótszerként is használják.

 
 
 

BODZA

 

A bodza (Sambucus) (népies nevei: bocfa, csete, fái bodza, fekete bodza) egyes rendszertanokban a pézsmaboglárfélék (Adoxaceae) családjának egyik növénynemzetsége. Mások a loncfélék (Caprifoliaceae) családba sorolják, és vannak, akik a bodza és a bangita (Viburnum) nemzetséget a bodzafélék (Sambucaceae) családjába vonják össze. Az egyre elfogadottabb APG osztályozás több korábbi családot egyesített a pézsmaboglárfélék családjában.

Felhasználása

A gyalogbodza (Sambucus ebulus) és a fekete bodza (Sambucus nigra) bogyós terméséből főleg a Dunántúlon lekvárt főznek: ez a csete.



A bodzafa könnyen megmunkálható, de manapság nem használják, és régen is csak bizonyos speciális tárgyakat készítettek belőle. Ennek legfőbb oka, hogy az ágak belsejében jellegzetes, puha, szivacsszerű rész, a bodzabél húzódik végig. Ezt a szivacsos részt eltávolítva (hagyományosan forró dróttal égették, piszkálták ki), egyszerű, üreges botot kapunk, ami számos tárgy (bodzasíp, furulya, bodzapuska) készítéséhez kiváló.

A bodza fájának fűtőértéke elenyésző. Kizárólag bodzafából úgyszólván lehetetlen tüzet rakni, egészen szárazon is alig gyullad meg, csak izzik és hamuvá omlik össze.

A 19. században még gyakori étel volt a tojással kirántott bodzavirág (bodzafánk). Sokak kedvenc csemegéje ma is a rántott bodzavirág, amelyet sörös palacsintatésztába forgatnak meg, majd hirtelen, forró olajban kisütnek. Fahéjas porcukorral, lekvárral tálalják. A palacsinta tésztájába friss bodzavirágot morzsolnak. Kisütés után bodzalekvárral vagy fõzött, bodzavirágos krémmel töltik.

Gyógyhatása

Köptető, veseműködést szabályzó, izzasztó. A virág teája megfázásnál izzasztó és köptető. Mandula- és torokgyulladás ellen régen tejjel leforrázva ajánlották.Vérnyomáscsökkentő, nyugtató, hashajtó, veseműködést szabályozó gyógyteákban is megtalálható. A gyümölcs főzetével a görcsszerű fejfájást gyógyítják.

A magyar néphitben

A magyar néphit változatos tulajdonságokkal ruházza fel, és azokból általában nem állapítható meg, hogy melyik bodzafajról van szó. A virágjából főzött tea, a bodza héja, friss bimbója elterjedt népi gyógyszer. A néphit (palócok, Szatmár) szerint ha a bodzára taposnak, meghajlítva földet hordanak rá, akkor a tehénből, a disznó sebéből kihull a pondró. A Csereháton ezt a bodza letépett ágacskáitól és a megfelelő ráolvasástól remélik. Göcsejben úgy vélik, a disznókat elkerüli a vész, ha az óljukba bodzaágat szórnak. Az alsó Őrségben úgy vélik, hogy a bodzát nem szerencsés a ház mellé ültetni, mert akkor belecsap a villám. Ott a bodza az ördög, a gonosz lelkek fája.

 

 

BOJTORJÁN

 

A közönséges bojtorján vagy nagy bojtorján (Arctium lappa) a őszirózsafélék családjába, a katángformák alcsaládjába, a bojtorján nemzetségbe tartozó növényfaj. Európa, Ázsia mérsékelt égövi területein őshonos, de az egész világon elterjedt. Útszéleken, folyópartokon, nitrogénben gazdag, megbolygatott talajokon nő, időnként kiterjedt telepeket alkotva – de zöldségként is termesztik. A sötét, árnyékos helyeket nem viseli el.

Ismert még mint „bojtorvány” (hasonló képzésnek látszik a tátorján növény neve), lapu, bogáncs, ragadvány, útszéli vagy keserűlevelű fű is. Mezőkövesden és környékén csibirka néven is emlegetik.

Jellemzői

Kétnyári növény. Tipikusan 60–150 cm magasra nő. Karószerű gyökere 30–60 cm hosszú, 2-3 ujj vastag, függőlegesen, alig elágazva hatol a talajba; húsos, belül fehér, kívül szürkésbarna, rosszízű, szagtalan. Az első éves egyed gyökere még tömör, húsos – ekkor kell begyűjteni –; a virágot hozó (másodéves) egyedek gyökere szivacsosodik, később üreges, pudvás szerkezetűvé válik. Erősen elágazó, pelyhes, szúrós szárán a barázdált tőlevelek igen nagyra nőnek, az első évben tőrózsát alkotnak. A szárlevelek szórt állásúak, nyelesek, szíves formájúak; felfelé haladva kisebbedők és rövidülő nyelűek; fonákuk szürkén gyapjas. Július-szeptember környékén nyíló, 3-4,5 cm hosszú, bíbor vagy rózsaszínű, kizárólag csöves, ötcimpájú virágai hosszú kocsányon ülnek, ernyős fürtben álló fészkeket alkotnak. A horgos végű, hátragörbülő fészekpikkelyek a virágokkal megegyező hosszúak vagy hosszabbak, gömbszerűvé nagyobbítva a virágzatot. A pikkelyek egymással is összetapadva könnyen beleakadnak a juhok, kutyák szőrébe vagy a ruhába. Termése sárga szőrbóbitás, bordázott kaszattermés.

Hatóanyagai

Inulint, nyálkaanyagokat, nyomokban illóolajakat, szeszkviterpén-lakton keserűanyagot, poliineket, kávésavszármazékokat, triterpéneket tartalmaz.

Felhasználása

Friss hajtása zöldségként használható, elkészíthető főzeléknek, ám csak kevés helyen használják fel erre; Japánban gobō, Koreában uong, Olaszországban és Portugáliában bardana néven ismerik.

Szárított gyökerét használják fel. A népi gyógyászat vértisztító orvosságnak használta, vizelethajtó és izzasztószerként. Serkenti az epe elválasztását, reuma és bőrbetegségek kezelésére is felhasználják. Olajokkal előállított kivonatait bedörzsölőszerként, fürdőolajként használják reumatikus fájdalmak ellen, de hajhullás, korpásodás kezelésére is alkalmazzák.

A homeopátiában alkalmazzák reuma, méhelőesés és nedves bőrkiütések ellen.

Gyógyhatása

Vizelet- és hashajtó, vértisztító hatású. Főzetét magában vagy teakeverékben vizelethajtónak, izzasztónakepe- és vesekőoldónak, vértisztítónak, epehajtónakhasználják. Különböző bőrbajok (sömör, ekcéma, ótvar) ellen öblögetőnek,torokgyulladás ellen gargarizálónak alkalmazzák. Főzetét hajhullás, korpásodás, hajzsírosodás ellen használják.

Bojtorján ellenjavallat: A biztonság érdekében megbízható helyről származó bojtorjánt használjunk, ha mégis atropinmérgezés tüneteit éreznénk (homályos látás, száraz száj, hallucináció) azonnal forduljunk orvoshoz!

 

 

BORBOLYA

 

A borbolya (Berberis) a boglárkavirágúak (Ranunculales) rendjének borbolyafélék (Berberidaceae) családjába tartozó növénynemzetség. 450-500 lombhullató és örökzöld, 1-5 méter magas, tövises cserjefaj tartozik ide, melyek Európa, Ázsia, Afrika, Észak- és Dél-Amerika mérsékelt és szubtrópusi éghajlatain őshonosak.

Igen közeli rokonságban vannak a mahónia nemzetséggel, egyes botanikusok nem is tekintik külön génusznak, hanem a Berberis-hez sorolják a mahóniákat. Ennek oka a nyilvánvaló megkülönböztető bélyegek hiánya mellett az, hogy a két nemzetségbe tartozó számos faj képes egymással hibrideket alkotni. A két nemzetség hibrideinek jelzése: × Mahoberberis. A gyűjtők tevékenysége folytán díszcserjeként ültetve és elvadulva is elterjedtek, különböző változataik és természetes hibridjeik alakultak ki, és rengeteg fajtát nemesítettek tovább.

Jellemzése

A nemzetségre jellemzőek a kétalakú hajtások; a hosszúhajtások alakítják ki a növény formáját, a rövidhajtások mindössze 1–2 mm-esek. A hosszúhajtások levelei nem fotoszintetizálnak, hanem háromágú, 3–30 mm hosszú tövisekké módosultak; a tövissé módosult levelek hónaljában nőnek a fotoszintetizáló levelű rövidhajtások. Ezek a levelek 1–10 cm hosszúak, egyszerűek, tüskés vagy sima szélűek. Csak a fiatal borbolyák növesztenek leveleket a hosszúhajtásokon, 1-2 éves korukra beáll a nemzetségre jellemző rövidhajtásos-hosszúhajtásos lombrendszer.

A lombhullató fajok (pl. Berberis thunbergii, B. vulgaris) szépségét főleg változatos, fényes sötétzöld, ősszel vöröses vagy akár bronzszínű leveleik adják. Egyes kínai örökzöld fajok (pl. B. candidula, B. verruculosa) leveleinek fonákja vakító fehér, ami szintén vonzó látványt nyújt.

A sárga vagy narancsszínű virágok magánosan, vagy legfeljebb 20 virágból álló fürtben nyílnak. 3–6 mm hosszúak, az általában azonos színű csésze- és pártalevelek száma 6, körönként hármasával állnak. Az apró bogyótermés 5–15 mm-es, megérve vöröses vagy sötétkék színű, gyakran hamvas rózsa- vagy ibolyaszín viaszos bevonattal; alakja hosszúkás vagy gömbölyded is lehet.

Leveleinek, sárga virágainak, lombhullás után is sokáig díszlő vöröses terméseinek dekoratív hatása miatt díszcserjeként ültetik. Betörések elleni védelemként is felhasználják, sűrű növése, fájdalmas, nehezen gyógyuló sebet ejtő tövisei miatt sövényként, és ablakok alá is telepítik.

Valaha sárga festékanyagot vontak ki szárából, gyökeréből és kérgéből.

A sóskaborbolya (Berberis vulgaris) a búza súlyos gombafertőzésének, a feketerozsdának (Puccinia graminis) köztesgazdája, ezért több helyen tiltják telepítését.

A borbolyák számos fajának C-vitaminban gazdag, fanyarkás ízű termése ehető, egyes országban (a fő termelő Irán) aszalt gyümölcsként árulják, vagy éppen lekvárt készítenek belőle.

Gyógyhatása

Antibiotikus, immunrendszert serkentő, kötőhártya-gyulladás, magas vérnyomás. Teája porított gyökérkéregből készül és hasmenés, vérhas, kolera, húgyúti és hüvelyi fertőzések ellen használható. Magas vérnyomás csökkentésére is alkalmas. Borogatását szembetegségek gyógyítására alkalmazzák.

Borbolya ellenjavallat: Nagy mennyiségben hányást, görcsöket, veszélyes vérnyomáscsökkenést, pulzuslassulást okoz. Szívbajban és légzőszervi megbetegedésben szenvedők ne használják!

 

 

 

BORÓKA

 

A boróka (Juniperus) a ciprusfélék családjának egyik nemzetsége.

Származása, elterjedése

A nemzetség alapvetően holarktikus, de képviselői voltaképpen az egész északi féltekén: az Egyenlítő körüli hegyvidékektől az Arktiszig előfordulnak. Egy faja: a közönséges boróka (Juniperus communis) a Kárpát-medencében is gyakori. A mérgező nehézszagú boróka (Juniperus sabina) főleg templomkertekben nő, további négy faj jóval ritkább.

Megjelenése, felépítése

Örökzöld; az egyes fajok fák vagy cserjék; leveles ágacskáik szögletesek vagy hengeresek. Többnyire kétlaki; a hím- és nőivarú egyedeknek gyakran még az alakja is különbözik. Egyes fajok egyértelműen elfekvőek, de a legtöbbnek elfekvő és oszlopos növésű típusa is van: utóbbiból gyakran kertészeti változatokat nemesítenek ki.

Kétféle levele van: a fiatal tűlevelek és a kifejlett pikkelylevelek. A két levélfajta aránya fajonként más és más.

Virágai nem feltűnőek. Termésszerű képződménye az elhúsosodott falú tobozbogyó.

Életmódja, termesztése

A különféle tájakról származó borókák hazánkban nagyon különböző módon viselkedhetnek, az egyes növények igényei fölöttébb különbözőek lehetnek. A szennyezett levegőt általában rosszul tűrik, emellett gyakran tetvesednek, atkásodnak. Fényigényesek.

A kis-ázsiai fajok jól tűrik a szárazságot. Ivartalanul a megújított anyatövekről hajtásdugványokkal jól szaporítható. Termése egy–két év alatt érik be.

Felhasználása

Fája kemény, de könnyen munkálható. Mivel sok benne az olaj és a gyanta, a rovarkártevőknek ellenáll.

A nemzetség több faja fűszer- és gyógynövény, mások viszont mérgezőek. Legtöbbet használt faja a közönséges boróka, amiből borókapárlatok (például borovicska), illetve borókával ízesített szeszek (jenever és gin) készülnek.

Gyógyhatása

Magas vérnyomás, pangásos szívelégtelenség, nőgyógyászati problémák, ízületi gyulladás, reuma, csúz és köszvény ellen, vizelethajtó, izzasztó hatású, emésztést elősegítő. Teája szélhajtó, étvágyjavító, vese- és epekőoldó, vizelethajtó.Alkalmazzák fürdősók illatosítására, hörghurut elleni inhalálásra, reumás és ízületi fájdalmak bedörzsöléses csillapítására.

Boróka ellenjavallat: Nagy mennyiségben a boróka irritálja a vesét. Akinek vesefertőzése van, vagy valaha is vesekárosodása volt, ne használja e növényt!

 

 

 

BORSIKAFŰ

 

A borsikafű (Satureja hortensis L.) egy fűszernövény. Népies nevei: borsfű, bécsi rozmaring, csombor, csombord, csomborbors, hurkafű, kerti izsópfű, kerti méhfű, pereszlén. Az erdélyi konyha elterjedt fűszere.

Származása

Már a 16. századi füvészkönyvek is említik mint fűszer-, és gyógynövényt. Jellegzetes, borsra emlékeztető, fűszeres illatú és ízű növény. Kedvelt aromája miatt általánosan elterjedt. A bazsalikomhoz és a majoránnához hasonlóan morzsolt állapotban (Satureiae herba) kerül forgalomba, de zölden is használják.

Termesztése

20–50 cm magas, erősen elágazó, fényigényes, szárazságot is tűrő, egyéves növény. Talaj- és termőhely- (-edény) -igénye a majoránnáéval egyező, de annál kevesebb öntözéssel is beéri.

Magját március végén, április elején trágyázás után, 1–2 cm mélyen, 25–30 cm sortávolságra vetjük közép kötött talajba. Sűrű kelés után 8–10 cm-re ritkítjuk, virágzás idején az alsó elágazásnál vágjuk, szárítás után lemorzsoljuk, rostáljuk. A bazsalikomhoz hasonlóan többször is vágható. Szárításhoz többnyire csokrokba kötik és tövével lefelé felakasztják.

Felhasználása

Illóolajat (főként karvakrol), cseranyagot, nyálkát, keserű anyagot tartalmaz. A borsnál kevésbé erős, de érdekes aromája miatt kedvelt fűszer.

Íze, illata a borsra emlékeztet, ezért diétás ételek, saláták, fűszerezésére kiváló. Felhasználható burgonya-, káposzta-, gombás ételek, kolbászáruk, vadpácok, mártások, majonéz, ecetes és vizes uborka készítésekor. Mivel csökkenti a felfúvódást, előszeretettel ízesítenek vele babos ételeket.

Használatával vigyázni kell, mert erős aromája keserűvé teheti az ételt. Csak a főzés végén kell az ételhez keverni. A diétás főzésnél nagyon hasznos a feketebors pótlékaként. Gyomorerősítő, görcsoldó, étvágygerjesztő, bélféregirtó, felfúvódást gátló hatása van.

Gyógyhatása

Bélnyugtató, étvágygerjesztő, felfúvódás ellen. Teája enyhíti a köhögést, meghűlést, gyomorrontást. Kenőcsként enyhíti az isiászt, olajként bedörzsöléssel a fogfájást.

Borsikafű ellenjavallat: Gyógyszermennyiségben csak az orvossal való megbeszélés után használjuk.

 

 

BORSMENTA

 

A borsmenta (Mentha × piperita) fűszer- és gyógynövény, az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családján belül a Menta (Mentha) nemzetségbe tartozik. Népies neve: borsos menta, angol menta, mithen menta.

A drogot a borsmenta virágzás előtt gyűjtött, szárított lomblevelei szolgáltatják.

A drogot adó levelek rövid nyelűek, lemezük lándzsa vagy nyújtott ellipszis alakú, fűrészes szélű, a levél csúcsa hegyes, válla lekerekített, erezete szárnyas, felszíne sötétzöld, fonáka világosabb zöld. Gyakran a levélerezet, vagy a levél egy része antociántól ibolyás színű. A drog mentolos szagú, íze először égető, majd hűsítő. A virágzáskor gyűjtött gyógynövény kellemetlen szagú a mentofurantartalom megnövekedése miatt.

Magyarországon ismert, elterjedt, mint teanövény (Menthae piperita folium), érdekes mentaízű levelek adják a fűszert. Használata igen egészséges, mert emésztési zavaroknál, felfúvódásnál, epegyulladásnál, menstruációs zavaroknál nagyon jó szolgálatot tesz. Hatás: görcsoldó, nyugtató, összehúzó.

Tartalomanyagok: illóolaj 0,5-4%-ban mentol, mentholészterekkel, menthonnal, menthofuránnal, jázmonnal, klorogénsavat tartalmaz. A drog további tartalmi anyagai: cserzőanyagok 6-12%-ban, flavonoidok, triterpének, keserű anyagok.

Alkalmazás

A drog elsősorban simaizomgörcs-oldó hatású. A hatáshordozó vegyületek közé tartozik az illóolaj, de a flavonoidok is részt vesznek. A drogból előállított teát főleg görcsoldásra, felfúvódásoknál alkalmazzák, egyéb drogokkal együtt nyugtatóként is.

Termesztése

A jól megmunkált, laza, mélyrétegű, közép-kötött, jó vízgazdálkodású talajt kedveli. Ősszel vagy tavasszal, dugványozással, illetve tőosztással szaporítják. Évenként kétszer vágják, illetve fosztják a leveleit.

A tea egy evőkanál vágott drogból készül 150 ml forrásban lévő vízzel, 5-10 perces áztatással.

Naponta 3-4 csészével fogyaszthatják, étkezések között. A mentol a nyálkahártya hideg érző receptoraira hatva hűsítő érzést kelt, mely reflektorikusan érszűkületet okoz. Ezen kívül csökkenti a viszketési ingert a bőrön. Migrénes rohamoknál görcsoldó.

Az illóolajat inhalációs célokra is használják orrnyálkahártya-gyulladásnál, légcsőhurutnál, reumatikus betegségek kezelésekor használt krémek alkotórésze.

Gyógyhatása

Gyomor- és bélzavarok, emésztőszervek megbetegedése esetén, görcsökben,felfúvódás, epezavarok megakadályozására, érzéstelenítő, pangáscsökkentő, fertőzés-megelőző. Teája étvágygerjesztőnekszélhajtónak, epeműködést serkentőként, húgyutak fertőtlenítésére, fejfájás ellen használható, vértisztító hatásavan. Torokbántalmak és rekedtség ellen gargalizálni, gyulladásokra borogatásként, valamint inhalálásra.

Borsmenta ellenjavallat: Lenyelve a tiszta menta MÉREG! A borsmenta tiszta illóolaja szívritmuszavarokat okoz!

Ellenjavallat

Lenyelve a tiszta menta MÉREG! A borsmenta tiszta illóolaja szívritmuszavarokat okoz!Gyerekeknél, főleg csecsemőknél tilos mentoltartalmú készítményeket alkalmazni, például orrkenőcsökben, mert nehéz légzést, légszomjat okozhat. A mentatea érzékenyebb egyéneknél mentoltartalma miatt gyomornyálkahártya-gyulladást okozhat és csalánkiütés is jelentkezhet. Továbbá férfiaknál nagy mennyiségben káros hatással van a tesztoszteron szintre. A tesztoszteron szint csökken és ebből kifolyólag a spermiumképzésben is zavarok lépnek fel. Nagy mennyiségben leginkább teaként káros.

 

 

 

BUCHU

 

Buchu, vagy Buku (Barosma betulina) Eredetileg a dél-afrikai őslakosok használták külsőleg a rovarok távol tartására. Az európai telepesek is ismerték, és fogyasztották számos célra.

Két fajtáját termesztik: kereklevelű (Agathosma betulina) syn. (Barosma betulina), (Diosma betulina), olaja jobb minőségű és ovális vagy hosszúlevelű (Agathosma crenulata) syn. (Barosma crenultata), olcsóbban, könnyebben termeszthető.



Gyógyhatása

Elő menstruációs szindróma, magas vérnyomás és pangásos szívelégtelenség, húgyúti fertőzés. Teája eredményes magas vérnyomás, és pangásos szívelégtelenség, húgyúti fertőzések, a menstruációt megelőző időszakban vizelet visszatartás ellen. Aki bukut használ, káliumban gazdag táplálékot fogyasszon, például banánt, friss zöldségeket.

Buchu ellenjavallat: Terhes nők bukut ne használjanak orvosi beleegyezés nélkül!

 

 

 

BÚZAVIRÁG

 

A búzavirág (Centaurea cyanus) Dél-Európából származik, a fészkesvirágzatúak (Asterales) rendjébe és a őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó egyéves gyomnövény. Egyéb nevei: dődike, égi virág, gabonavirág, kék búzavirág, kékvirág, sukollat, vadpézsma, vetési csüküllő, imolya, kék konkoly.

Elterjedése

Mint a gabona gyomnövénye, megművelt területeken fordul elő, különösen a búza- és rozsvetésekben. Dél-Európai származású növény, ma már csaknem az egész földkerekségen elterjedt.

Jellemzői

Vastag orsógyökerű. 20–100 cm magas, felálló. Bokrosan ágas szárú, a pókhálós szőrzettől szürke színű növény. Virágfészkei magányosan ülnek a hajtások csúcsán. A szélső virágok “búzavirág-kékek”, kétszer-háromszor olyan hosszúak, mint a belső, ibolyás színű, csöves virágok. Kaszattermésén fehér, narancsos vagy vöröses színű, finoman fogacskás szőrökből álló bóbita van. Magvai évekig megőrizhetik csírázóképességüket a talajban. Májustól júniusig virágzik (a később kelt növények még késő ősszel is nyílnak).

Gyűjtése

A növény kék virágait gyűjtjük, amely annál értékesebb, minél jobban sikerül megőrizni eredeti színét. Gyűjteni úgy kell, hogy gömbös fészkes virágzatot letörjük, és kosárba szedve otthon vagy árnyékos helyen a gombocskákból kitépjük a "sziromleveleket". Napfényen nem szabad szárítani, mert a virágok elveszítik eredeti szép, kék színüket, kifakulnak így nem használhatók.

Felhasználása

Forrázatát külsőleg szemgyulladásra borogatására, toroköblögetésre használják. Teáját magában nem fogyasztják, adalékként a drogját étvágyjavító, görcsoldó, erősítő teakeverékekhez adják.

Gyógyhatása

Gyulladásgátló, borogató szer. TEÁJÁT MAGÁBAN NEM FOGYASZTJUK! Forrázatátszemgyulladás borogatására, toroköblítésre használjuk.

Búzavirág ellenjavallat: Teája csak más keverékek adalékaként fogyasztható (étvágyjavító, görcsoldó, és erősítő keverékekhez)!

 

 

BÜRÖKGÉMORR

 

A bürökgémorr (Erodium cicutarium) a gólyaorrvirágúak (Geraniales) rendjébe, a gólyaorrfélék (Geraniaceae) családjába tartozó kétszikű, egy- vagy kétnyári növényfaj. Nevét hosszú, gémcsőrre emlékeztető terméséről, valamint a bürökhöz hasonló leveleiről kapta. Kertekben, szántón, száraz gyepekben, utak mentén gyakori gyomnövény.



10–40 cm-esre nő meg. Szétterülő, szőrös vagy mirigyes növény. Levelei szórt állásúak, szárnyasan szeldeltek, a levélszárnyak ismét egy- vagy kétszeresen szeldeltek, a cimpák hegyesek. A virág pirosas vagy lilás rózsaszín. A terméses csésze 1 cm-nél rövidebb, a csőr 3–5 cm hosszú. A termés az érés során felhasad, a részterméskék csőre spirálisan feltekeredik, kiszáradáskor pedig kitekeredik, a magvakat messzire szórva.

A virágok és a termések egyszerre is jelen lehetnek.

Gyógyhatása

Erős vérzéscsillapító hatása miatt főleg a nőgyógyászatban használják, de forrázatát vizelethajtónak,menstruációs vérzések csillapítására, bélhurut, gyomorvérzés és bélvérzésellen, és alacsony vérnyomás emelésére is alkalmazzák.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.